Sziámi macska 

A Sziámi macska egy kedvelt macskafajta, amely a Távol-Keletről származik. Nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós pillantotta meg először és írta le, 1794-es Kaszpi-tengeriexpediciója során. A macskák az 1870–1880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould brit nagykövet, aki V. Ráma sziámi király mellett teljesített szolgálatot, figyelt fel rájuk először 1884-ben.[1] Két csokoládészínű példányt (egy Pho és egy Mia nevű cicát) hazavitt Angliába, és az egyik macska leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ben, elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat–afrikai aranymacska leszármazottja. Tartásuk kezdetekben csak a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték őket és nagyon elkényeztették. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be. Angol elnevezése siamese, német neve Siamkatze, franciául siamois-nak hívják.

        

Természete

Erőteljes, néha már kicsit agresszív a természete, sokat nyávog, hangos fajta. Szereti a kényeztetést, a simogatást, szeret a figyelem középpontjában lenni. Intelligens, játékos, könnyen megtanítható a pórázon való sétára.